Előfordul, hogy régi nyomatról, könyvből kell egy-egy rajzot, címet
vagy szöveget sokszorosítani. Ilyenkor helyes, ha előbb nagyított
papírmásolatot készítünk, ezt kínai tussal átrajzoljuk, majd Farmer-féle
gyengítővel a másolatot kifehérítve megkapjuk a rajzot, mert a papíron
a tusrajz élesen megmarad. Megtörténik, hogy olyan nem megfelelően
fényképezhető eredetiről kell klisét csinálnunk, amelyen javítani,
retusálni nem szabad. Erről is nagyított papírmásolatot készítünk,
a sötét árnyalatokat világosíthatjuk gyengítő és középerősségű hajecset
segítségével, de mindig tartsunk kéznél nedves szarvasbőrt vagy
vattacsomót, hogy szükség esetén felitathassuk a gyengítőt a másolatról.
A másolatot ezután felkasírozzuk, mert így könnyebb javítani. Nyugtalan
hatású részeket gondosan kikevert szürke vagy fehér festékkel fedünk le.
Kitűnő eredményt érhetünk el festékszóró-pisztollyal. Igaz, hogy ez
körülményes. Celluloid-lapokból éles késsel és metszővel pontosan
kivágjuk az egyes képrészeket, súlyokkal rögzítjük őket, és a javítandó
helyeket a szükséges átmenetek szerint fújtatjuk. Ha sok a levegős háttér,
a főábra fedésére sablont készítünk. Ezt jól alkalmazhatjuk a finom
átmenetek, felhőrészek kiemelésére. Ez a módszer nagy kézügyességet,
türelmet, rajzkészséget igényel. Még gondosabban kell eljárnunk arcképek
javításánál, arcrészek, szemek árnyékolásánál, hogy az arckép karaktere,
hasonlósága megmaradjon. Hajhullámok, ruharáncok, redők plasztikus
átmenete szórópisztollyal szépen megoldható. Feltéve, hogy témánk
megengedi, a negatívról gyengén fedett diapozitívet készítve akár
domborhatást is elérhetünk, ha száradás után a két képet egymásra
helyezzük, és az ízlés határai között egy kicsit eltoljuk őket egymáson.
