Zgodi se, da je treba kakšno risbo, naslov ali besedilo razmnožiti
po starem odtisu ali iz knjige. Prav je, da prej naredimo povečano
kopijo na papirju, to obrišemo s kitajskim črnilom, nato pa z raztopino
znamke Farmer kopijo razbarvamo in dobimo risbo, kajti risba s tušem
razločno ostane na papirju. Zgodi se, da moramo kliše narediti po originalu,
ki ga ne moremo primerno fotografirati, ne smemo popravljati in
retuširati. Tudi po njem naredimo povečano kopijo na papirju,
temne odtenke lahko posvetlimo z raztopino in srednje grobim
čopičem, ampak vedno imejmo pri sebi vlažno jelenjo kožo ali
kos vate, da lahko raztopino s kopije po potrebi popivnamo.
Kopijo potem kaširamo, ker jo tako lažje popravljamo. Moteče dele
prekrijemo s pazljivo zmešano sivo ali belo barvo.
Odličen rezultat dosežemo z razpršilno pištolo. Seveda je to
zapleteno. Iz celuloidnih listov z ostrim nožem in skalpelom natančno
izrežemo posamezne dele slike, pričvrstimo jih z utežmi in mesta,
ki jih je treba popraviti, v potrebnih odtenkih napršimo. Če je veliko
zračnega ozadja, za prekrivanje glavnega lika pripravimo šablono. Zelo
je uporabna za poudarjanje finih prehodov in delov oblakov. Metoda zahteva
veliko ročne spretnosti, potrpljenja in risarske sposobnosti. Še skrbneje
moramo ravnati pri popravljanju portretov, pri senčenju delov obraza
in oči, da se ohranita značaj in podobnost portreta. Plastični prehod kodrov las, gub
na oblekah in naborkov je z razpršilno pištolo dobro rešljiv. S predpostavko,
da nam to dopušča tema, lahko s pripravo rahlo zastrtih diapozitivov z negativa
dosežemo celo vtis izbočenosti, če po sušenju obe sliki
položimo drugo na drugo in ju, v mejah okusa, malce premaknemo.
Iz madžarščine prevedla Gabriella Gaál.
Előfordul, hogy régi nyomatról, könyvből kell egy-egy rajzot, címet
vagy szöveget sokszorosítani. Ilyenkor helyes, ha előbb nagyított
papírmásolatot készítünk, ezt kínai tussal átrajzoljuk, majd Farmer-féle
gyengítővel a másolatot kifehérítve megkapjuk a rajzot, mert a papíron
a tusrajz élesen megmarad. Megtörténik, hogy olyan nem megfelelően
fényképezhető eredetiről kell klisét csinálnunk, amelyen javítani,
retusálni nem szabad. Erről is nagyított papírmásolatot készítünk,
a sötét árnyalatokat világosíthatjuk gyengítő és középerősségű hajecset
segítségével, de mindig tartsunk kéznél nedves szarvasbőrt vagy
vattacsomót, hogy szükség esetén felitathassuk a gyengítőt a másolatról.
A másolatot ezután felkasírozzuk, mert így könnyebb javítani. Nyugtalan
hatású részeket gondosan kikevert szürke vagy fehér festékkel fedünk le.
Kitűnő eredményt érhetünk el festékszóró-pisztollyal. Igaz, hogy ez
körülményes. Celluloid-lapokból éles késsel és metszővel pontosan
kivágjuk az egyes képrészeket, súlyokkal rögzítjük őket, és a javítandó
helyeket a szükséges átmenetek szerint fújtatjuk. Ha sok a levegős háttér,
a főábra fedésére sablont készítünk. Ezt jól alkalmazhatjuk a finom
átmenetek, felhőrészek kiemelésére. Ez a módszer nagy kézügyességet,
türelmet, rajzkészséget igényel. Még gondosabban kell eljárnunk arcképek
javításánál, arcrészek, szemek árnyékolásánál, hogy az arckép karaktere,
hasonlósága megmaradjon. Hajhullámok, ruharáncok, redők plasztikus
átmenete szórópisztollyal szépen megoldható. Feltéve, hogy témánk
megengedi, a negatívról gyengén fedett diapozitívet készítve akár
domborhatást is elérhetünk, ha száradás után a két képet egymásra
helyezzük, és az ízlés határai között egy kicsit eltoljuk őket egymáson.
